(Benyhe Kis László – Blaskovics Kristóf)

Nálad járok minden este.

Beléd vagyok eltemetve.

Nálad járok minden éjjel.

Belém marsz, de semmit nem érzel.

 

El kellene menni innen,

de a falakon túl semmi nincsen.

 

Valami jön, az égben készül.

Egyre jobban elsötétül.

Megállok és visszanézek,

a fejem felemelni félek.

 

A száraz porban esőt látok.

Néhány percre rád találok.

A száraz porban térdig járok.

Nincsen nálad rosszabb átok.

 

Minden voltam, semmi lettem.

Aki voltam, elfeledtem.

Aki voltam, eltűnt régen,

nincs már ébren, nincsen ébren…

---