(Benyhe Kis László – Blaskovics Kristóf)

Neked mindig máshol jó.
Semmit nem érzel.
Lehet, hogy rosszkor születtél.
Mekkora közhely!
Próbálsz másnak látszani.
Lehet, hogy jól csinálod.
Milyen kár, hogy félned kell,
mert egyszer elhibázod.
 
Lehet, hogy tényleg rosszkor születtél.
Lehet, hogy tényleg sosem kellettél.
 
Ma már mindent másképp látsz.
Túl régóta itt vagy.
Az időd lassan tényleg lejár.
Mindenki elhagy.
Meguntad, hogy félned kell,
úgyis elüt az élet.
Minden akkor kezdődik el,
mikor vége.
 
Lehet, hogy tényleg rosszkor születtél.
Lehet, hogy tényleg sosem kellettél.
Ha már úgyis mindenki elhitte,
miért pont te lettél volna őszinte?
 
Ma már minden másról szól,
semmit nem értesz.
Arctalan, boldog emberek.
Egyik se kérdez.
Már nem kell másnak látszanod,
mindenki tudja.
Valamit próbálsz mondani, de
senki sem hallja.
 
Lehet, hogy tényleg rosszkor születtél.
Lehet, hogy tényleg sosem kellettél.
Ha már úgyis mindenki elhitte,
miért pont te lettél volna őszinte?