(Benyhe Kis László – Blaskovics Kristóf)

Zakatol a város, forog a táj.
A hőség nem hagy aludni már.
Remegve várom a holnapot.
Az égből forró tűz zuhog.
 
Senki nem kért, hogy itt legyek.
Kit érdekel, mit teszek?
Maradni kéne, de menni kell.
Becsukott szemmel égek el.
 
Nem tudom, mikor kezdtem el,
szembenézni a semmivel.
Hazudni kell, amíg lehet.
Holnapra elfelejtenek.
 
Vétkek útján tűntem el.
Átkozott, aki elvisel.
Füstöt okádnak a csillagok.
Az égből forró tűz zuhog.
 
Kiveszem a részem a semmiből.
Nincs szerencsém, nincs időm.
Megöli úgyis a zaj amit hallani akarok.
Tudom jól, hova indulok.
 
Vétkek útján tűntem el.
Átkozott, aki elvisel.
Füstöt okádnak a csillagok.
Az égből forró tűz zuhog.