(Benyhe Kis László – Blaskovics Kristóf)

Emlékszem tisztán a képre,

sosem voltam kábult előtte.

Túlvezérelt hang keltette,

megvadító feszültségre.

 

Némán kiáltom a keleti szélben…

 

Fáradtan állok a fényben.

Előttem mindenki ébren.

Három és fél perc az élet.

Kezdetnek ennyit se kérek.

 

Némán kiáltom a keleti szélben.

Nem kell igaz dal, sohase kértem.

 

Készen vett hamis álmok,

műanyag mákvirágok.

Nekünk itt már semmink sincsen.

Fegyelmezett fegyenc lettem.

 

Némán kiáltom a keleti szélben.

Nem kell igaz dal, sohase kértem.

 

Fájdalmas tanulságok,

ismétlődő hazugságok.

Álom volt, semmit se bánok.

A színpad szélén nem én állok.

 

Némán kiáltom a keleti szélben.

Nem kell igaz dal, sohase kértem.

 

---