Idegen a hely

(Benyhe Kis László – Blaskovics Kristóf)

Úgy teszek, mintha nem tudnám “mi van”.

Úgy hagylak itt, mintha lenne más utam.

Úgy felejtelek el, mintha nem lennél.

Úgy várok rád, mintha jó lennél.

 

Ami a szívemen, a számon.

Mondom, ami utolér.

Csak olyan idegen a hangom.

Idegen a szívemen a vér.

 

De az álmok az enyémek,

csak olyan hideg ez a hely.

Hogy kihez tartozom éppen,

senkit nem érdekel.

 

Nincsen köszönet a dalban.

Semmi nem alakul úgy.

Ketten ugyanoda járunk, mégis

másképp kanyarog az út.

 

Rúgom a köveket a földön.

Lassan telik az időm.

Egyszer eltűnök innen.

Nincs igazi szeretőm.

 

De az álmok az enyémek,

csak olyan idegen a hely.

Meddig maradok a Földön,

senkit nem érdekel.

 

Megsüketülök a zajban.

Most is keresem a bajt.

Mégse menekülök innen, úgyis

mindenki ugyanoda tart.