Felkelek
(Benyhe Kis László – Blaskovics Kristóf)
Felkelek, megigazítom a szívemet,
a földön fekszem éppen.
Húzom az igát, mondom az imát,
elmegyek innen, érzem.
Mennék befelé, hajtanak kifelé, én
hallgatnék a szóra.
Későn keltem, eltűntél és
nem jöttél azóta.
Lennék valaki, tennék valamit,
de semmire nem vigyázok.
Nem tudom, hol van az igazi hely,
ahova vágyok.
Hallgatok nagyokat, nézem a tájat,
látogatókat várok.
Nem jutok közelebb, bárhogy is akarok,
semmit nem csinálok.
Nincs már senki képben, az igazi lázat
én sem érzem.
Nem jön semmi bárhogy is akarom,
a szavakat keresem éppen.
Lemegyek én a föld alá,
ha kell, ott várok.
Felmegyek én az ég fölé,
ha kell, ott megtaláltok.